BAROKK 2.

Az elmúlt évtizedek zenei divatjának következtében szinte az egész barokk és klasszikus repertoár előadása az ún. régizenei együttesek specialistáinak kezébe került. A kortárs szimfonikus zenekarok viszonylag ritkán vállalkoznak a 19. század előtti szerzők megszólaltatására, tartva attól, hogy előadásmódjuk nem lesz elég autentikus. Ezért különösen örvendetes, hogy a Kodály Filharmonikusok egy egész koncertet szentelnek J.S. Bach művészetének, bizonyítva azt, hogy az érvényes tolmácsoláshoz a korabeli játékmódok és frazeálás ismerete mellett, továbbra is szükségeltetik az előadói egyéniség és fantázia. Johann Sebastian Bach hat Brandenburgi versenyének sorozatát 1721-ben komponálta, és Christian Ludwig brandenburgi őrgrófnak ajánlotta. Az egyes művek hangszerösszeállítása eltérő, a mai koncerten megszólaló 3. G-dúr concerto három-három hegedű, brácsa és gordonka szólamot tartalmaz a szokásos csembaló continuo mellett. A darab szélső, ritornell-formát alkalmazó gyors tételei virtuóz vonósanyagot tartalmaznak. A nyitótétel motívikája Bach BWV.174-es „Ich liebe den Höchsten von ganzem Gemüte” című kantátájának sinfoniájában is megjelenik. A szélső gyors tételeket mindössze két harmónia kapcsolja össze, ezen a ponton rövid szólókadenciára ad lehetőséget a zeneszerző. 

Johann Sebastian Bach f-moll zongoraversenyének keletkezését számos bizonytalanság övezi. Szélső tételei feltehetően egy elkallódott g-moll hegedűversenyből valók, a középső pedig valószínűsíthetően az ugyancsak elveszett F-dúr oboaversenyből származhat, melynek megkapóan szép dallama az Ich steh mit einem Fuß im Grabe (Fél lábbal a sírban állok) kezdetű kantáta nyitótételében is megjelenik. Az ilyen módon egységessé vált háromtételes mű első tétele gyors tempójú és ritmikusan élénk, a második lassú és bensőségesen lírai, míg a finálé újra virtuóz jellegű. A kifinomult dallamok, gazdag harmonikus felületek, valamint a szólista és zenekar közti interakció mélysége miatt ez Bach egyik legnépszerűbb versenyműve.  

Bach "Ich habe genug" (BWV 82) című kantátája a barokk korszak egyik kiemelkedő egyházzenei alkotása. Keletkezése eredetileg 1727-re tehető, az akkortájt elhunyt II. Johann Georg von Geyer herceg emlékére íródott. A német cím – "Ich habe genug" (magyar fordítás szerint "elegem van") – reflektál a kantáta központi témájára, ami nem más, mint a halálvágy és az örök üdvösség reményének kifejezése. Bach később több változatot is készített a műből. A koncerten elhangzó második verzió az eredeti basszus szólam helyett szoprán szólistát alkalmaz, melyhez a vonósok mellett egy szólófuvola is társul. A három áriából és két recitativóból álló kantáta szépsége és mélysége a zene és a szövegmagasrendű egymásra találásában rejlik.

A barokk zeneirodalom egyik emblematikus műve Bach D-dúr szvitje a mester lipcsei működése idején – feltehetően 1730-ban – keletkezett. Partitúrája a vonósok mellett három trombitát, két oboát és üstdobot ír elő. Kezdő – Ouverture – tételét követően a vonóskar szólaltatja meg a híres Air-t, mely felséges nyugalmával és emelkedettségével Bach dallamalkotó művészetének egyik legszebb példája. Az ezt követő három tánctétel – a Gavotte, Bourrée és Gigue – vitalitásával és hangszerelésének pompájával emeli föl a hallgatót.

- baljos -