Rendszerüzenet

A teljesség felé

A teljesség felé

Kölcsey Központ, Nagyterem
4026 Debrecen, Hunyadi u. 1-3.

Műsor:
Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante,  K.V. 297/b / César Franck: d-moll szimfónia 

Közreműködik:
Bicskey Gábor – oboa / Csonka László – klarinét / Héra András – kürt / Vitányi József – fagott / Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Kovács László

A teljesség felé
2018. December 04., 19.30

Hangversenyünk műsorszámait a teljességre és érvényességre irányuló alkotói törekvések mellett keletkezésük színhelye, Párizs is összeköti, noha első ránézésre Mozart és Franck világa elég távolinak tűnik egymástól.

Az ifjú Mozart édesapjával tett utazásai során megismerkedett az európai műzene legfontosabb műfajaival és irányzataival. Ezek a tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy rövid élete során szinte minden műfajban alkotott. Ezek közül a sinfonia concertante olyan klasszikus versenymű, melyben szólóhangszerek csoportja versenyez, felelget a zenekarral. Kialakulása a mannheimi iskola nevéhez fűzhető. A három nagy bécsi mester (Haydn, Mozart, Beethoven) mindegyike komponált ebben a műfajban, mely a kamarazene, a versenymű és a szimfónia jellegzetességeit egyaránt magán viseli.

Mozart 297/b Köchel-számú Esz-dúr sinfonia concertante-ja párizsi útja során, 1778-ban keletkezett. Szólóhangszerként oboát, klarinétot, kürtöt és fagottot alkalmaz, melyek kíséretét vonósokból és két-két oboából és kürtből álló zenekar adja – hangversenyünkön zenekarunk kitűnő fúvós művészeinek szólóiban gyönyörködhetünk. A terjedelmes, közel félóra időtartamú mű nyitótétele a hagyományoknak megfelelően, szonátaformában íródott. A középső Adagio tétel szokatlan módon a darab alaphangnemében, Esz-dúrban szólal meg, ezáltal biztosítva a teljes hangnemi egységet. A harmadik, befejező tétel egy variációsorozat, melynek végén, a 6/8-os Allegro lezárás előtt – váratlan módon – egy néhány ütemes Adagio szakítja meg a folyamatot. A méltán népszerű darab hangvétele, hangszerelése gyakran idézi a Mozart operák és szerenádok hangulatvilágát is.

A belga-német családból származó César Franck a francia későromantika legjelentősebb mestereinek egyike. Élete nagy részét Párizsban töltötte, ahol a komponálás mellett elsősorban templomi orgonistaként tevékenykedett. Legjelentősebb művei közé számító d-moll szimfóniáját – közel kétéves alkotó folyamat után – 1889-ben mutatták be. Franck stílusát a francia és német hagyományok sajátos szintézise jellemzi. A klasszika korában kialakult szimfónia struktúrától eltérően három tételes szerkezetet alkalmaz, melyek mindegyike visszautal a nyitótétel négyütemes témájára. Ez a fajta tematikus gondolkodás Liszt és Wagner hatását mutatja. A szonátaformában íródott első tétel Lento bevezetővel indul, majd kezdetét veszi az Allegro ma non troppo fő rész. A második, Allegretto tétel gyönyörű, angolkürtön megszólaló témával indul. Érdekessége, hogy két közbülső trio részt is tartalmaz, melyek kárpótolnak a Francknál hiányzó Scherzo tételért. A vidám, örömteli finálé variált szonátaformát alkalmaz, majd a záró kóda foglalja össze a szimfónia tematikus anyagát.

A d-moll szimfónia népszerűségét az áttekinthető szerkezet és a tematikai egység mellett az őszintén szenvedélyes hangvétel is indokolja. Franck érdemeit nem kisebbíti, hogy inkább összefoglaló mesternek, semmint újítónak számít, különösen, ha arra gondolunk, hogy a d-moll szimfónia bemutatásának évében – 1889-ben – már közönség elé került Mahler I. szimfóniája, vagy Richard Strauss Don Juan-ja, melyek a későromantika merészebb irányait képviselik.

További híreink

Megjelent legújabb műsorfüzetünk: Kodály Tavasz 2024!

Március 8-án a Kodály Kórus egy olyan zenei utazásra invitálja Önöket, amelyben az égi hangok és a földi művészet találkozásának lehetnek tanúi.

 

KLASSZ TAVASZ bérlet 2024

Frissüljön fel komolyzenével!

A(z) Kodály Filharmonikusok Debrecen oldalon az üzemeltető süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.