System message

Beethoven 250. – V. hangverseny

Beethoven 250. – V. hangverseny

Kölcsey Központ, Nagyterem
4026 Debrecen, Hunyadi u. 1-3.

Magyarország Kormányának döntése alapján HANGVERSENYEINK MEGTARTÁSÁT FELFÜGGESZTJÜK. A bérletes koncerteket egy későbbi időpontban, előzetes tájékoztatást követően pótoljuk!

Műsor:
Beethoven: IV. (B-dúr) szimfónia, op. 60.
Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92.

Közreműködik:
Kodály Filharmonikusok Debrecen

Vezényel: Kollár Imre

Jegyár: 3100 Ft, 2400 Ft

Beethoven 250. – V. hangverseny
2020. March 24., 19.30
Season ticket
Season ticket
Season ticket

Beethoven 250

A 2019-2020-as évadban, pontosabban 2020-ban ünnepli a zenei világ Ludwig van Beethoven születésének kétszázötvenedik évfordulóját. A Kodály Filharmonikusok is kiveszik részüket az ünneplésből, mert a nagy klasszikus mester valamennyi szimfóniáját megszólaltatják a szezon folyamán.

Beethoven IV. szimfóniája 1806-ban, a G-dúr zongoraversennyel és a Fidelio című operával nagyjából egy időben keletkezett. Létrejötte Franz von Oppersdorff gróf megrendelésének, és természetesen az általa felajánlott gavalléros honoráriumnak is köszönhető. Az ismertetések általában kiemelik a darabban még jelenlévő Haydn-hatást, amely hangulati és kompozíciós értelemben egyaránt érzékelhető. Fontos meghatározója továbbá a IV. szimfóniának a szonátaforma – mint szerkesztési és harmóniai elv – erőteljes jelenléte, hiszen négy tétele közül három ezt a mintát követi. A rövid, lassú bevezetővel induló nyitótétel lelkesült hangvételű, mely aztán a klasszikus szokásoknak megfelelően Allegro vivace-ba fordul. Különös szépségű a második, Adagio tétel, mely mozarti érzékenységű dallamformálásával még Hector Berlioz csodálatát is kiváltotta. Ezután következik az immár jellegzetes beethoveni hangon megszólaló Allegro vivace feliratú virtuóz scherzo, végül pedig egy játékos, perpetuum mobile jellegű tétel zárja a IV. szimfóniát.

Kollár Imre karmester

Megérne egy alapos elemzést, hogy Beethoven szimfóniái közül, miért a páratlan sorszámúak váltak igazán népszerűvé. Addig is, amíg választ kapnánk a kérdésre, leszögezhetjük, hogy a VII. A-dúr szimfónia kivételes darabja a beethoveni életműnek. Az 1813-ban közönség elé került – a csehországi Teplicén papírra vetett – kompozíciót maga a szerző is egyik legsikerültebb opuszának tartotta, nem csoda, hogy már a bemutatón is nagy sikert aratott. Egyik sajátossága, hogy bár első tétele egy Poco sostenuto bevezetővel indul, nincs igazán lassú tétele a darabnak, helyén egy megragadó, variációs Allegretto hangzik el. A szimfónia négy tételében a legfontosabb kohéziós erőt a témák erőteljes ritmikus karaktere jelenti, mely aztán a Scherzo és a záró – szonátaformájú – Allegro con brio során egészen extatikussá teszi a darabot. Nem véletlenül nevezte Richard Wagner a VII. szimfóniát „a tánc apoteózisának”. A „Hetedik” ősbemutatójának érdekessége, hogy zenekari muzsikusként részt vett benne a kor több jelentős zeneszerzője is, többek között Antonio Salieri, Louis Spohr, Johann Nepomuk Hummel és Giacomo Meyerbeer.

(szöveg: Balogh József)

This webpage use cookies. Cookies stored on your computer.